Bizonyára mindannyian tapasztalták már, milyen végtelenül magányos tud lenni az ember...
Engem az élet nagy, sötét mélységekbe is dobott. Ültem náci börtönökben a hitemért. Voltak órák, amikor azt gondoltam: még egy lépés, és benn vagyok az őrület sötét birodalmában, ahonnan nincs visszaút. És akkor jött Jézus! Minden elrendeződött. Bizonyságát...
Az orvos csalódottan rázta meg fejét. Betegén a javulás legkisebb jele sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagál.
Teljesen elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon, úgy tűnt, ereje sincs már, hogy az életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött a sorsába.
A következő napon az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal...
Dr. Crandall igazi megtérése 11 éves fiának, Chadnak a leukémiával vívott tragikus küzdelme során történt. Gyötrelme mélypontján, fia halálos ágyánál döntés elé került: vagy meggyűlöli Istent, vagy kimondja, hogy még odaadóbban fogja szolgálni. Crandall az utóbbit választotta.
Hill Roland, Krisztus áldott szolgája egyszer egy városban szabad téren hirdette az evangéliumot. Nagy tömeg lepte el a teret. Megrázó erővel szólt a bűn rontásáról és a szeretet hatalmáról, amely Jézusban földre szállt. Igehirdetése közben egyszer csak mozgolódás támadt. Egy fogat elakadt a téren a nagy tömegben.
Egyszer, még kamasz koromban, apámmal cirkuszjegyért álltunk sorba. Végül már csak egyetlen család volt köztünk és a pénztárablak között. Az a família mély benyomást tett rám.
Egy asszony azt álmodta, hogy a piacon betért egy új üzletbe. Legnagyobb meglepetésére Istent találta a pult mögött. - Mit árulsz itt? - kérdezte.
Egy Liza nevű kislány ritka és súlyos betegségben szenvedett. Csak egyetlen esélye volt az életben maradásra. Az, ha vérátömlesztést kap ötéves fivérétől, aki csodával határos módon felépült ugyanabból a betegségből, így szervezete elegendő antitestet termelt a kórokozó ellen.
Egy gyermeket elvitt a nagynénje a székesegyházba. A kicsi ámulva nézte a hatalmas festett ablakokat s a rajtuk beáradó fényt.
- Kik azok az ablakokra rajzolt emberek? - kérdezte félénken.
- Szentek - felelte a nagynénje.
A gyermek elgondolkodott, majd ezt mondta:
- Most már tudom, hogy kik a szentek... Olyan emberek, akik engedik, hogy átragyogjon...
Kezdetben megfigyelőnek tartottam Istent, bírámnak, aki nyomon követi minden tettemet. Így dönti el, hogy a mennyországot, vagy a poklot érdemlem-e, amikor meghalok. Később olyannak tűnt a Vele való élet, mint a biciklizés, vagy inkább a tandem-kerékpározás: Isten a hátsó ülésről segített pedálozni.
Úgy, hogy valamit egész szívünkkel akarunk megvalósítani.