Kezdetben megfigyelőnek tartottam Istent, bírámnak, aki nyomon követi minden tettemet. Így dönti el, hogy a mennyországot, vagy a poklot érdemlem-e, amikor meghalok. Később olyannak tűnt a Vele való élet, mint a biciklizés, vagy inkább a tandem-kerékpározás: Isten a hátsó ülésről segített pedálozni.
Úgy, hogy valamit egész szívünkkel akarunk megvalósítani.
Volt egy híres kolostor, melyre nagyon nehéz napok szakadtak.
Egy kisfiú, aki nagyon szerette a zenét, végtelenül elkeseredett, mert sem zenélni, sem énekelni nem tudott.
A bátyám tizenhét éven keresztül dolgozott egy nagy kórház sebészeti osztályán. Amikor fiatal orvosként odakerült, hatalmas terhet jelentett számára a rengeteg túlóra és ügyelet, miközben családfőként is helyt kellett állnia. Ekkor mindhárom gyermeke még apróság volt. A fárasztó kórházi munka után hazaérve indult számára a második műszak:...
Egy idős szerzetes több évtizedes kínai földalatti missziós szolgálat után hazatért Amerikába. A missziós munka nem volt könnyű. Sokan megtértek és megkeresztelkedtek ugyan az évtizedek alatt, de a világ nem változott, Kínában bujkálni kellett.
Elizeus próféta idejében az izraeliták háborúba indultak a moábiták ellen. 7 napig bolyongtak az úton, amikor is elfogyott a vizük. Sem embernek, sem állatnak nem volt mit innia. Nem gondolhattak többé a csata megnyerésére, csak az életben maradásra. De semmit sem tudtak tenni azért, hogy vizük legyen!
Három ember egyszerre halt meg, és ment fel a mennybe. A mennyország kapujában megállította őket valaki.
Egy keresztény csoport tagjai minden héten összejöttek, hogy közösen tanulmányozták a Bibliát. Amikor Malakiás könyvéhez értek, a következő mondatot olvasták: "Leül, mint az ezüstolvasztó... és megtisztítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt".
Egyszer megkeresett egy férfi, hogy beszélni szeretne velem. Dühös, csak úgy árad belőle a panasz, szidja a feleségét. Hallgatom türelmesen, ismerem őket, sajnos tudom, hogy sok mindenben igaza van. Miután kiöntötte a lelkét, nekem kellene megszólalnom.